Intézménymutató:
RMDSZ Erdelyi Magyar Kezdemenyezes
2004. február 3.
Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés RMDSZ-Platform elnöksége nyilatkozatban üdvözölte a Magyar Polgári Szövetség székelyudvarhelyi kongresszusát. A nyilatkozatban leszögezték, hogy az EMK az RMDSZ által a helyhatósági, illetve a törvényhozói választásokat megelőzően szervezett belső választásokat kívánja felhasználni a platform tanácsos- és képviselőjelöltjei megméretésére. /„Keressétek azt, ami összeköt!”. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 3./
2004. február 23.
Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) és a Szövetségi Egyeztető Tanács (SZET) február 21-én Marosvásárhelyen tartotta együttes ülését. – Választások évében vagyunk, eddig sem szavaztunk, hanem választottunk, és idén is választanunk kell – jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök politikai helyzetelemzésében. Nyitott, befogadó és demokratikus RMDSZ viheti tovább a romániai magyarság politikai egységét. „Be kell bizonyítani, hogy az RMDSZ-ben mindenki megméretkezhet, és aki mégis ellenlistát, ellenszervezetet tervez, csak rombolni akar”, mutatott rá Markó, egyben felhívást intézve a romániai magyarság jogaiért dolgozni akaró minden magyarhoz, hogy vegyenek részt az előválasztásokon. „Leülünk, tárgyalunk, egyeztetünk, konzultálunk természetesen, de csak az egységes RMDSZ-en belül. Az ajtókat minél tágabbra nyitva, de a közös épületet megtartva! Ez a mi ajánlatunk!” Nem lehet az RMDSZ biztosította erkölcsi-politikai-pénzügyi-logisztikai hátérrel egy másik politikai szervezet talpra állításán buzgólkodni. Kifejtette: valószínűleg együtt kell működni ezekben a hónapokban is a Szociáldemokrata Párttal (SZDP). Magyarországtól elvárják, hogy egy közös nemzetpolitika kialakítására törekedve próbálja meg egyformán szeretni határon túli nemzettársait, és a támogatási összegeket ne csökkentse. Frunda György szenátor szerint a Székely Nemzeti Tanács, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a polgári körök az RMDSZ ellen akarnak fellépni, amelyet minden szempontból elfogadhatatlannak tart, ezért azt javasolta: mindenkit, aki gyengíti az RMDSZ-t, ki kell zárni a szövetségből. Az idei évre kötendő kormánypárti megállapodásról Frunda kijelentette, ha az SZDP nem teljesíti két vállalt kötelezettségét, a két magyar kar létrehozását a Babes-Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) és az aradi Szabadság-szobor ügyének a rendezését, akkor nem lehet szó újabb megállapodás létrejöttéről. Az RMDSZ-küldöttek nyilatkozatot fogadtak el az EP külügyi bizottságának Romániáról szóló jelentéséről. Eszerint az RMDSZ elengedhetetlennek tartja Románia mielőbbi csatlakozását az EU-hoz. /Papp Annamária: Nyitott ajtókat közös épületben! Az SZKT elfogadta az RMDSZ helyhatósági választási programját. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 23./ A vita során előbb a frakciók nevében szóltak hozzá a szövetségi képviselők. Lakatos Péter (Partium Frakció) azt kifogásolta, hogy egyes RMDSZ-es parlamenti képviselők az MPSZ polgármester-jelöltjei. Kónya Hamar Sándor (Polgári Centrum Frakció) szerint az autonómiáról sokkal többet kell beszélni. Puskás Bálint (Kereszténydemokrata Frakció): valakikkel együtt kell működni, mint ahogy a parlamenti sikerek érdekében ezt meg is tette a szövetség. De meg kell követelni a partnertől az együttműködési feltételek betartását. Szabó Ödön (Új Erő Frakció) azt a nagyváradi újságírót támadta, aki kezdetben az erdélyi magyarságot szolgálta, ezután pedig egy román vállalkozói kör által indítandó lapot fog vezetni. Winkler Gyula (Szórvány Frakció) szintén ez eredményeket sorolta, mondván, hogy a román önkormányzati képviselőkkel való együttműködés vezetett azokhoz. Eckstein Kovács Péter (Szabadelvű Kör) sérelmezte, hogy kevés szó esett az elnöki tájékoztatásban az idén kérdésessé vált protokollumról. Borbély László (Novum Forum Frakció) igen sértőnek minősítette azt, hogy a belső ellenzék szerint a csúcsvezetőség „árulja a hazai magyarság jogait". Visszautasította Tőkés Lászlónak (aki nem volt jelen az SZKT-n) azt a felvetését, miszerint az RMDSZ manipulálta az Európai Néppártot a FIDESZ ellen. Frunda György az idei protokollumot attól tette függővé, hogy meglesz-e Kolozsváron a két magyar egyetemi kar, viszont szerinte az aradi szoborügyet „nem kell elsietni". Takács Csaba ügyvezető elnök nem értett egyet ezúttal Frunda Györggyel a kizárásokat illetően. Varga Attila úgy vélte: az ellenzék autonómia statútumai „dilettáns munkák, steril szellemi környezetben születtek. Nem ér semmit egy program, ha nem lehet politikai cselekvéssé változtatni". Vekov Károly szerint szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy létrejött az RMDSZ alternatívája, evidencia az a másik szervezet, amely szintén az erdélyi magyarság érdekeit jeleníti meg. Benedek Imre doktor az egészségügy siralmas helyzetét ecsetelte. Sebestyén Csaba, az RMGE elnöke a mezőgazdaság súlyos gondjaira figyelmeztetett, Bakk László az Erdélyi Magyar Kezdeményezés Platform közleményét ismertette, melyben követelik a három szintű autonómia megvalósulását, valamint azt, hogy a romániai magyarság nemzeti közösségként határozza meg magát; kérik: rehabilitálják az 1989-es események elítéltjeit; az EU-csatlakozás előtt valósuljon meg a reprivatizáció; tiltakoznak ugyanakkor a Székelyföld elrománosítása és gazdasági diszkriminálása ellen. /Máthé Éva: A helyhatósági választás volt a tét az SZKT-n. „Két jelölt kevesebb, mint egy jelölt!" = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 23./
2004. március 3.
Nyílt levélben fordult Markó Béla szövetségi elnökhöz Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés RMDSZ-platform elnöke. Mint írta: „noha erre kongresszusi döntés kötelezi, az RMDSZ Székelyudvarhely városi meg udvarhelyszéki szervezetének jelenlegi vezetése „idén sem kíván előválasztást tartani", hanem exponenseiknek uralmát ún. elektoros színjátékkal szándékozik meghosszabbítani". A helyzet orvoslására az RMDSZ csúcsvezetésének beavatkozását kérte. Katona Ádám levelében felrótta az RMDSZ-nek, hogy lemondott a „belső önrendelkezésünk megteremtése érdekében folytatandó küzdelemről, továbbá a számunkra hasonlóképpen létfontosságú ún. kettős állampolgárság kialakítása érdekében folytatandó küzdelemről". /Előválasztást szorgalmaz az EMK. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 3./
2004. június 7.
Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés (EMK) RMDSZ-platform elnöke szerint nincs jó megoldás Székelyudvarhelyen, mert a helyi RMDSZ-szervezet közéleti, erkölcsi alapja ingatag, de a Szász Jenő polgármester vezette polgári oldalt sem tudják felvállalni. Katona Ádám szerint belső választást kellett volna tartani Székelyudvarhelyen és Udvarhelyszéken is, mert Verestóy Attila udvarhelyi szenátor négy évvel ezelőtti jelölése erősen kérdéses volt. Köztudomású, írta, hogy a helyi- és széki RMDSZ jelenlegi vezetése engedelmes kiszolgálója Verestóy szenátornak, ami egyúttal azt jelenti, hogy három kulcskérdésről hallgat: a székelyföldi területi autonómia; a kettős állampolgárság és a Székelyföldnek központilag irányított elrománosítása. /Jakab Árpád: Katona Ádám nem kér egyik félből sem. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 7./
2004. június 17.
Szász Jenő polgármester a választáskor az autonómia és a kettős állampolgárság mellett állt ki. Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés elnöke emlékeztetett: a belátható múltban nem vállalta fel ezeket a polgármester, s amikor Szász bejelentette, hogy az MPSZ a nemzeti és keresztény értékekhez igazítja programját, Katona Ádám jelezte, ő volt az, emellett kezdettől kiállt. /Oláh István: Miért haragszik Katona Szászra? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 17./
2004. szeptember 22.
Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés (EMK), az RMDSZ keresztény-nemzeti platformja az erdélyi történelmi egyházaktól és az RMDSZ ügyvezető elnökségétől közleményben kérte, hogy az előválasztások ellenőrzésébe vonják be az egyházak laikus tisztségviselőit. Az EMK az előválasztásokra a következő politikusokat jelöli: Sógor Csaba református lelkipásztort a Hargita megyei, illetve Kincses Előd ügyvédet Maros megyei szenátori helyre, és Kerekes Károly jogászt Maros megyei képviselői helyre. /Legyenek egyháziak a megfigyelők! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 22./
2004. november 16.
Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés /EMK/, az RMDSZ keresztény-nemzeti platformja emlékeztetett: az önrendelkezést és a kettős állampolgárságot több mint egy évtizede az EMK kezdeményezte, folyamatosan küzdött értük, és most is megfogalmaz néhány javaslatot a legsürgősebb teendőkről: ,,a romániai magyar nemzeti közösség politikai egységének” mielőbbi helyreállítását, ,,a bukaresti politika mindennemű nyílt vagy burkolt kiszolgálásának” gyökeres felszámolását és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által december 16-ra kitűzött székelyföldi területi autonómiareferendum hatékony támogatását. /Belföldi hírek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 16./
2004. november 26.
Úgy tűnik, hogy szülővárosa, Székelyudvarhely végleg megszerezte az erdélyi magyar botrányok java hányadának tulajdonjogát, írta Magyari Lajos, a Háromszék főszerkesztője. Innen indult útnak az Erdélyi Magyar Kezdeményezés mozgalma, mely elsőként bontotta meg az RMDSZ addig szilárdnak hitt egységét, itt szakadt először igazán két pártra a magyarság, s az RMDSZ helyi potentátjainak az UPE (Udvarhelyi Polgári Egyesület) elszánt frontharcosaival kellett felvennie a küzdelmet a város politikai birtoklásáért. A polgármesteri széket mindmáig Szász Jenő, egykori ,,független”, időközben a Magyar Polgári Szövetség országos elnökévé avanzsált politikus szerezte meg. Székelyudvarhely első igazi nagy botránya a ,,Cserehát” néven elhíresült svájci–román panama, melynek folyományaként a legmagyarabb városba görög katolikus román apácarend telepedhetett, s a kormány fegyveres támogatásával gyökeret is vert ott. S vélük együtt terjeszkedik, ,,honfoglal” a város két-három százaléknyi románsága. Szász Jenő ígérte, hogy magyar költségvetési és alapítványi támogatásokkal egyszerűen visszavásárolja a város tulajdonát képező, csereháti fundusokra emelt épületegyüttest. Azóta sem történt semmi, leszámítva néhány elveszített pört. Újabb botrány: a város jól felszerelt nyomdáinak egyikében nyomtatták ki az MSZP hírhedett propagandaújságját, melyben válogatott hazugságokkal próbálják rémítgetni Magyarország szavazópolgárait a kettős állampolgárság ügyében tartandó december 5-i referendum esetleges igenlésének ,,szörnyű következményeivel”. Közben a székelyudvarhelyi Tamási Áron Líceum főépülete veszélybe került, sürgős felújításra szorul. Pénz viszont nincs, a Világbank visszamondta megígért támogatását, az egyház javára hozott reprivatizációs döntésre hivatkozva. /Magyari Lajos: Szép, új erdélyi világ. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 26./
2005. január 14.
„Autonómia és kettős állampolgárság” – szerepelt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség választási programjának élén. 1991-től, illetve 1993-tól az RMDSZ keresztény-nemzeti platformja, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés ugyanezt a két alapkövetelményt tűzte zászlajára, és éveken át éppen ezek miatt minősítették „szélsőséges”-nek platformjukat, írta Katona Ádám Markó Bélához intézett nyílt levelében. Traian Basescu elnök a nyilvánosság előtt mint rövid távon elérhető célról beszélt a személyi elvű (kulturális) autonómiáról. „Trianon óta ez az első eset, hogy Románia első számú politikai személyisége a hatalom megszerzése után, megnevezte az egyik autonómia-formát, melynek a közeljövő legfontosabb közjogi dokumentumában konkretizálódnia kell, nevezetesen, az ún. kisebbségi törvényben” – írta Katona Ádám. A bukaresti hatalom ún. regionalizálási programja tudatosan mellőzi Székelyföld magyarságának etnikai jellegű követelésének, a magyar területi autonómia létrehozásának követelményeit. Katona Ádám sajnálatosnak tartja, hogy az Erdélyi Magyar Kezdeményezés által 1993-ban megfogalmazott követelmény, a kettős állampolgárság máig nem szerepel az RMDSZ dokumentumaiban. /Katona Ádám: Nyílt levél Markó Bélához. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./
2005. január 22.
Markó Béla államminiszter elmondta, hogy minden államtitkári posztra 3-4 jelölt volt, ezek egyszer átmentek az RMDSZ ügyvezető elnökség szűrőjén, ezután hallgatta meg őket az OT. Az államtitkárok egy részét kinevezték: a gazdasági minisztériumba Demeter Attilát, a környezetvédelemhez Koródi Attilát, a külügyminisztériumba Niculescu Antont, a kisebbségvédelemhez Markó Attilát, illetve Cseke Attilát a kormányfőtitkárságra. A meghallgatások nyomán Kötő József képviseli az RMDSZ-t az oktatási minisztériumban, és Csutak István az integrációs minisztériumban. Az RMDSZ két platformja, a Katona Ádám vezette EMK, illetve Vekov Károly platformja „terjedelmes igénylistát szerkesztett egybe arról, hogy az új szerepben az RMDSZ és a szövetség tisztségviselői mit is kell tegyenek. Másfelől, az MPSZ is bejelentette, hogy úgymond „monitorizálás” alá helyezi az RMDSZ-t.” Markó elmondta, hogy nem esett szó erről az Operatív Tanácson. /Mózes Edith: Markó Béla: Kritika nélkül könnyen tévútra kerülhet bárki. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 22./
2005. március 31.
Március 31-én a kormány elé terjesztik a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezetet, de az egyeztetések a leendő jogszabály tökéletesítése érdekében a tervezet benyújtása után is folytatódnak – döntötte el március 30-án az RMDSZ és a többi nemzeti kisebbség képviselője a kormánynál lezajlott egyeztető tanácskozáson. A nem magyar nemzeti kisebbségek még nem fejtették ki nyilvánosan álláspontjukat a tervezettel kapcsolatban. Március 30-án érkezett az erdélyi protestáns egyházfők intő nyilatkozata a szerkesztőségbe is. Markó Béla szövetségi elnöknek címzett nyílt levelükben, a püspökök azon véleményüknek adtak hangot, miszerint nem célszerű jelen formájában a parlament elé terjeszteni a tervezetet, hiszen ezt nem előzte meg széleskörű szakmai és társadalmi vita. A nyílt levelet aláíró négy püspök úgy ítéli meg, hogy a dokumentum több tekintetben is visszalépés az 1993-ban elkészített, a nemzeti kisebbségekről és autonóm közösségekről szóló törvénytervezethez képest, mert nem tesz különbséget az autonóm nemzeti közösségek és a nemzeti kisebbségek között. Ugyanakkor nem ismeri el az egyházak és civil szféra szerepét kisebbségi közösségeink fennmaradásában. Az aláírók szerint „a törvénytervezet súlyos demokrácia deficitet statuál azzal, hogy a reprezentativitás kérdését a politikai monopóliumra törekvés szándékának rendeli alá, amikor a kisebbségi politikai szervezetek bejegyzési kötelezettségeit rögzíti.” A püspökök szerint az autonómiatanácsot a belső választásokon elért eredmények alapján, tehát nem csak a belső választásokat megnyert szervezet képviselőiből kellene összeállítani. Hiányolják, hogy a tervezet nem tartalmazza a nemzetiségek önálló állami egyetem alapítási jogát, valamint az állami támogatást ezek, illetve a felekezeti oktatási intézmények számára. Az Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus, Pap Géza református, Szabó Árpád unitárius és Tőkés László református püspökök által aláírt dokumentum szerint a tervezetnek a magyar nemzeti közösség számára valódi megoldásokat kell tartalmaznia. Kolumbán Gábor, egyetemi tanár (Sapientia) véleménye szerint, amennyiben a törvény jelenlegi formájában elfogadást nyer, ez csakis az RMDSZ egyeduralomra törekvését szolgálná, szervesen folytatná a klientúra építés eddigi gyakorlatát. A Katona Ádám vezette Erdélyi Magyar Kezdemenyezés RMDSZ-platform szerint a kisebbségi törvény-tervezet munkapéldánya jóval alatta marad a szórványban, illetve számbeli kisebbségben élő nem román nemzeti közösségei folyamatos asszimilálását bár lelassító, megmaradását elemi szinten biztosító nyugat- és közép-európai követelményeknek. Markó Attila, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetője megjegyezte: pozitívum, hogy mielőtt a dokumentum előterjesztésre került volna, az RMDSZ vitára bocsátotta a tervezetet. Ez viszont nem mondható el azokról az autonómiastatútumokról, amelyek az elmúlt években benyújtottak a parlamentben. Markó szerint az RMDSZ egyetért azzal, hogy mellőzzék azt a diszkriminatív kitételt, miszerint csak azon kisebbségi szervezetek számára kötelező a bejegyzési kritériumoknak eleget tenni, amelyeknek nincs parlamenti képviseletük. A törvénytervezet úgy módosult, hogy minden kisebbségi szervezet, tehát az RMDSZ is köteles újra bejegyeztetni magát. Az RMDSZ felvállalta azt a javaslatot is, hogy alkalmazzák a nemzeti közösségek fogalmát a törvényben, azzal a megjegyzéssel, hogy ott, ahol a törvény a nemzetközi jogi értelemben vett kisebbségekről beszél, ezt a terminológiát használja továbbra is, de ott, ahol közösségi jogérvényesítésről van szó, a közösségi kifejezés hangsúlyosan szerepeljen. /Sz. K.: Ma terjesztik a kormány elé a kisebbségi törvénytervezetet. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 31./
2005. április 29.
Az RMDSZ Erdélyi Magyar Kezdeményezés platform vezetői tartottak sajtótájékoztatót április 28-án Csíkszeredában a kisebbségi törvénytervezetről. Katona Ádám hangsúlyozta, hogy műhelyként, az RMDSZ belső ellenzékeként kívántak az elmúlt időszakban is tevékenykedni. Több módosító indítványt is kidolgoztak és nyújtottak be a törvénytervezet kapcsán, azonban ezeket a vártnál is kisebb mértékben vette figyelembe az RMDSZ csúcsvezetése. Szerinte az RMDSZ vezetőségében ma is sokan autonómia ellenesek. Katona Ádám a sajtótájékoztatón felsorolta azokat a pontokat, amelyeket az EMK fontosnak tartotta volna, hogy a kisebbségi törvényben helyet kapjanak, ezek szerint a közképviselet és az érdekképviselet kapcsán a politikai, a civil és az egyházak kiemelt szerepét kellett volna rögzíteni, a kulturális autonómia „kifejtését” a kollektív jogok alapján, valamint a szubszidiaritás és a decentralizáció elvének nagyobb mérvű érvényesítését. /(Daczó Dénes): EMK a kisebbségi törvényről. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 29./
2005. június 20.
Június 18-án Marosvásárhelyen az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) megvonta a szövetség féléves kormányzati részvételének mérlegét, módosította az Országos Önkormányzati Tanács (OÖT) szervezési és működési szabályzatát, meghallgatta az RMDSZ ügyvezető elnöksége vezetőinek a beszámolóit, és megszavazta az új Nemzeti Szabadelvű Kör platformként történő elismerését. Markó Béla kijelentette: az RMDSZ felelősséget akart, s kapott is akkorát, amekkorát csak magyar politikus térségünkben magára vállalhat. Ma már azt kell megvizsgálni, hogy mit tesznek a pozíciókat betöltő tisztségviselők. Markó kifejtette: a kormány felelősséget vállalt a parlament előtt azért a törvénycsomagért, amely gyakorlatilag mindent visszajuttat a volt tulajdonosoknak. Markó „fontos változás” eszközének nevezte a kormány által elfogadott kisebbségi törvényt. – Ez a törvénytervezet megteremti a kulturális autonómia eszközeit a magyar közösség számára. Azt mondják egyesek, kis lépés lesz ez. Markó ezt cáfolta. Értetlenül figyeli, hogy „a Nagy-Románia Párttal összhangban akad néhány magyarunk is, aki végveszélyt kiált a kisebbségi törvény kapcsán”. – Nem akarna vajon harcos püspökünk beleszólni iskoláink sorsába? Dehogynem! Hiszen most is mindenbe beleszól! Markó leszögezte, hogy ne tévesszék meg az erdélyi magyar közösséget akkor, amikor végre elérhető közelbe került az autonómia egyik formája. Markó bírált: az RMDSZ tisztségviselőinek mindeddig nem sikerült Erdélyért, az erdélyi magyarságért eleget tenniük. Bírálta a koalíciós partnereket, akik vitatják az észak-erdélyi autópályát, és Erdélyt háttérbe szorítják. – Gyergyószentmiklós fűtés nélkül, Székelyföld utak nélkül, Erdély autópálya nélkül: egyelőre ez az ideiglenes mérleg – figyelmeztetett. Markó újból hangsúlyozta az erdélyi magyarság politikai egységének fontosságát. Az elnöki tájékoztatót követően a szövetség miniszterei és államtitkárai vonták meg féléves működésük mérlegét. Nagy Zsolt távközlési és informatikai miniszter beszámolt arról, hogy sikerült feltérképezni a kommunikáció szempontjából hátrányos helyzetű erdélyi településeket, s ezeket megpróbálják a fejlesztési tervekbe iktatni. Idén 200 teleházat indítanak el, 300 településre jut majd el az elektronikus hálózat. Winkler Gyula gazdasági miniszter elpanaszolta, hogy nem sikerült magyar szakértői gárdát kialakítania tárcájánál. Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés (EMK) platform az SZKT-n terjesztett levélben kérte fel Markó Bélát és Tőkés László püspököt, hogy „közös gondjaink egyeztetése végett” Székelyudvarhelyen, az EMK székhelyén találkozzanak. Az RMDSZ elnöke nem zárkózott el a püspökkel való találkozás gondolatától, de a meghívást elutasította. /T. Sz. Z.: Marosvásárhelyen ülésezett az RMDSZ kisparlamentje. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./ Kónya Hamar Sándor arra intette a kormányzati szerepet vállaló politikusokat, nem szabad túlságosan a román belpolitika részévé válniuk azon az áron, hogy lemondanak a magyar érdekekről. Kerekes Károly pedig felhívta a figyelmet, az RMDSZ 1996–2000 között kormányon volt, az elmúlt négy évben pedig támogatta az SZDP-s kabinetet, Erdély háttérbe szorításáért önmagát is okolhatja. /Farkas Réka: Egység, integráció, autonómia? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 20./
2005. augusztus 18.
Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés RMDSZ-platform elnöksége közleményben fordul a nyilvánossághoz az Emil Constantinescu által vezetett politikai alakulattal való együttműködés kérdésében. Az EMK döbbenten értesült arról, hogy Markó Béla és Tőkés László július 26-i tusványosi szópárbajában Markó kijelentette: „Emil Constantinescunak, aki Románia államelnöke volt 1996-tól 2000-ig, nagy mulasztása, hogy a rendszerváltást úgy, ahogy ma erről beszélünk, nem lehetett végrehajtani. Amikor Emil Constantinescu erről a kérdésről beszél, nem ártana, ha saját szerepét és felelősségét is felmutatná. Én annak örülök, hogy a román–magyar viszony tekintetében most ennyire nyitott és megengedő, de nagyon jól emlékszem arra, amikor hosszú cotroceni-i éjszakai vitában egy adott pillanatban még a tankhadosztályokat is bevetette, mint lehetőséget a román–magyar viszony elmérgesedése esetében.” Katona Ádám emlékeztetett, Emil Constantinescuval az MPSZ csúcsvezetése vállalt közös választási listán indulást, annak idején pedig Markóék szövetkeztek Constantinescuékkal, ez ellen szavazott az EMK. /Önismeret és megmaradás. Az EMK állásfoglalása. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 18./
2005. augusztus 24.
Pest megyében építkezik a román titkosszolgálatokkal hírbe hozott erdélyi házaspár. A Szatmári házaspár cáfolja az ellene felhozott vádakat. A Magyar Nemzet Sz. I. monogramját közölte, az Index című internetes újság írta meg, hogy Szatmári Tiborról, az RMDSZ volt magas rangú tisztségviselőjéről, valamint nejéről, Ildikóról van szó. Szatmári Tibor és felesége már évek óta Magyarországon él, egyikük sem szándékozik visszatérni Romániába. A Krónika úgy értesült, hogy Markó Béla RMDSZ-elnök korábban felháborodott hangon kérte számon Verestóy Attila szenátoron: „miért nem tájékozódott időben arról, hogy Szatmári Tibor a hírszerzés embere?” Verestóy ugyanis annak a bizottságnak az RMDSZ-es tagja, amely a szenátus és a képviselőház nevében gyakorolja az ellenőrzést a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) fölött. Szepessy László, az RMDSZ Szövetségi Elnöki Hivatalának igazgatója, Szatmári Tibor sajtóiroda-vezető egykori felettese elmondta, a sajtóból értesült a magyarországi kémtörténetről, a házaspár állítólagos szerepéről. Gorka Sebestyén budapesti nemzetbiztonsági elemző a Krónikának elmondta, a román titkosszolgálatok roppant aktívak a térségben, beleértve Magyarországot. Markó Béla szövetségi elnök 1999. június 15-én nevezte ki Szatmári Tibort az RMDSZ sajtóirodájának vezetőjévé. Szatmári aránylag hamar, 2000. március 10-én lemondott tisztségéről, távozása okaként ellenben eltérő érveket sorolt fel a nyilvánosság, illetve Markó Béla előtt. A sajtónak szétküldött nyílt levelében azt írta: az utóbbi félév politikai történéseit figyelembe véve úgy érzi, képtelen egy olyan szervezet sajtókapcsolataiért és médiastratégiájáért felelni, amely nem ért egyet saját magával. „Nem tudom elfogadni, hogy miért állítja az RMDSZ-t az alapszabály szerint képviselő tiszteletbeli elnök, hogy kommunista és totalitarista módszerekkel vezetik a szervezetet. Nem tudom elfogadni, hogy most, a parlamenti választások előtt az RMDSZ egyik vezető testülete sem határolódott el a tiszteletbeli elnök azon kijelentésétől, hogy nem lenne nagy kár, ha a parlamentbe sem jutna be az RMDSZ.” – írta Szatmári. Markó Bélának címzett másik, bizalmas feljegyzése más magyarázatot rejt. Szatmári Tibor ebben azt írja: mivel meggyőződése, hogy jelen pillanatban (vagyis 2000 tavaszán) az RMDSZ és vezetősége a romániai magyarság érdekeit képviseli, nincs szándékában ártani a szövetségnek. „Nem fogom említeni az RMDSZ Szövetségi Elnöki Hivatalában használatos titkosszolgálati és kommunista módszereket, a mindennapi megaláztatást és az alkalmazottak iránti krónikus bizalmatlanságot.” Szatmári Tibor 1992-ben az Erdélyi Magyar Kezdeményezés platform több dokumentumának is aláírója, a neve mellett vagy a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt (RMKDP), vagy az RMDSZ Kolozs megyei szervezete szerepel. 1994. április 18-án a Kolozs megyei szervezet ügyvezető testületének titkárává választották, 1995. júniusától szerkesztette az Ügyvezető Elnökség Sajtófigyelőjét. 1995-től az SZKT, ezen belül a Kelemen Kálmán vezette RMKDP tagja. 1996-ban aktívan részt vesz az RMDSZ választási kampányában, elsősorban a rádiós szerepléseket szervezte; 1997. október 3–4-én az RMDSZ elnökének tanácsadójaként számolt be a marosvásárhelyi kongresszuson a szövetség külpolitikai tevékenységéről. 1999. június 15-től Markó Béla kinevezte Szatmári Tibort az RMDSZ sajtóirodájának vezetőjévé, funkciójáról 2000 márciusában lemondott. 2001. szeptember 29-én az SZKT ülésén Szatmári azt kérdezte Markó Bélától, meddig tesz még elvtelen engedményeket a szövetség egységét fenyegető Reform Tömörülésnek és Tőkés Lászlónak. Arra is rákérdezett, hogy az RMDSZ miért nem teszi szóvá a nemzetközi fórumokon a Fidesz „négyéves aknamunkáját”, mely az RMDSZ legitim vezetőségének a megdöntésére irányul. 2002. november 5-én Szatmári Tibor bekerült a kongresszusára készülő RMDSZ programmódosító bizottságába. Szatmári Ildikó (lánykori neve Bajkó) a kilencvenes évek közepén Kötő József oktatásügyi államtitkár kabinetfőnöke volt, 2002 szeptemberében a magyar Oktatásügyi Minisztérium politikai államtitkárának határon túli oktatási tanácsadójává nevezték ki. 2004-ben a HTMH-hoz került, ahol az év áprilisában a hivatal főosztályvezetője lett, és az oktatásért, fejlesztésért, egyházi kapcsolatokért és művelődésért felelt. Emellett tagja az Apáczai Közalapítvány kuratóriumának, amelynek alapító okirata kimondja: a testület elnökét akadályoztatása esetén Szatmári Ildikó helyettesíti, és ebben az esetben őt teljes körűen megilleti az elnök jogköre. A kuratórium mandátuma – így a Szatmári Ildikóé is – idén május 31-én lejárt, de a kormány még nem nevezte ki az újabb kuratóriumot. Szatmári Ildikó a HTMH-ban 2005. április végéig dolgozott. /Szatmáriék tagadják a kémkedést. = Krónika (Kolozsvár), aug. 24./
2005. augusztus 30.
Markó Bélának, az RMDSZ elnökének közeli munkatársa, Szatmári Tibor valamint több magyar kormányzati tisztségviselővel (közöttük Hiller Istvánnal és Magyar Bálinttal) hírbe hozott felesége, Ildikó ügyével immár nemcsak a Magyar Nemzet foglalkozott, hanem többek között az Index, a Transindex, a hvg.hu, a Magyar Hírlap és a Cotidianul is. A legvalószínűbb forgatókönyv az, amit a hvg.hu fogalmazott meg, hogy a két főszereplő „csak a román titkosszolgálat szervezésében kötött házasságot, és eleve meghatározott céllal jött Budapestre”. Amikor pedig lebuktak, „megállapodtak a leleplező magyar hatóságokkal: itt maradhatnak, ha nem beszélnek a román hatóságoknak”. A szóban forgó ajánlatot minden bizonnyal elfogadták, annál is inkább, hogy Szatmári Tibor mindig tudott helyezkedni. Politikai pályája kezdetén nem állt távol az EMK-tól, pár évvel később pedig az autonomistákat a legagresszívebben támadó tollnokká vált. /Pápaffy Endre: Otthon történt. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 30.
2005. augusztus 30.
Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés, az RMDSZ keresztény-nemzeti platformja jóérzéssel ad hírt arról a cselekvőkészségről, amely a székelyföldi árvíz idején általánosan jellemzi nemcsak a szűkebb közösségeket. A rettenetes bajban föltámadt a szolidaritás, a hajdani és olykor-olykor már kiveszettnek vélt kalákatudat. Föltámadt a másik keresztény erény: a karitász, az emberszeretet, a jótékonyság erénye. Ugyanakkor az adományok szétosztásában méltánytalanság, sőt, visszaélés is jelentkezik. Az EMK azt kéri, az adakozók személyesen gondoskodjanak adományaik eljuttatásáról a rászorulókhoz. /Katona Ádám, az EMK elnöke: Embertől emberig, lélektől lélekig! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 30./
2006. március 9.
Csapó I. József nyílt levelében védőhatalmi státust kért Székelyföld felett – Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnöktől. Kuszálik Péter ebből kiindulva nyílt levelet írt az olvasóknak. Először Katona Ádám kért védőhatalmi kötelezettséget az utódállamok magyarsága számára. (Új Magyarország, 1993. nov. 3.) Két évvel később szintén Katona Ádám kérte a védőhatalmi státust – ugyancsak nyílt levélben (Szabadság, 1995. aug. 22.), a címzett a magyar kormányfő és Göncz Árpád államfő. Válasz nem érkezett Budapestről. Kuszálik kiemelte, hogy Csapó József kukoricatermesztésből doktorált, nem veszi figyelembe a szakember véleményét. Kuszálik elmagyarázta, Magyarország majd Románia belépett a NATO-ba. Ez kizárja, hogy a két szomszédos állam között védőhatalmi „ez meg az jöhessen létre.” A cikkíró emlékeztetett, Tőkés László 1996 őszén azt javasolta, hogy az alapszerződést ne Temesvárott, hanem Világoson írják alá (RMSZ, 1996. szept. 9.). Ehhez Kuszálik Gabriel Andreescut idézte, aki szerint Tőkés különös élvezettel törekszik a mártíromságra. A baj ott kezdődik, írta Kuszálik, hogy a román hatalom úgy kezeli az ügyet, „mintha a fölvetett kérdéseket az egész erdélyi magyarság fogalmazná meg, a Szász Jenő vagy Csapó doktor által meghirdetett balgatag dolgokat máson kéri számon.” Valójában Katona Ádám mögött áll a nyolctagú Erdélyi Magyar Kezdeményezés. Csapó doktor a Székely Nemzeti Tanács nevében és elnökeként írta alá nyílt levelét, „de ez az alakulat csak elméletben – ha úgy tetszik: a mesékben – létezik.” Kuszálik ítélkezett: „az egész nemzeti-polgári-nemzetpolgári mozgalom (Reform Tömörülés, Polgári Szövetség, Fórum-mozgalom, EMNT, SZNT stb.) nem több lelkes amatőrök gyülekezeténél”. /Kuszálik Péter: Nyílt levél. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 9./
2006. november 6.
Soha nem felejtjük el az 50 esztendeje vérbe fojtott forradalmunkat, 1956–2006 – ez a mondat állt a meghívón, plakáton, mely Székelyudvarhelyen a Művelődési Ház szomszédságában felállított kopjafa november 4-i avatására hívott. Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés nevében – az emlékoszlop a platform érdeme – Katona Ádám tartott emlékező beszédet. Meghatottan elevenítette föl november 4-ét, a magyar forradalom elfojtását, a szabadságharcok győzelmeit, azután a megtorlást. Ezekre az eseményekre, letartóztatottakra, áldozatokra és mártírokra kell emlékezni. A kopjafán, melyet Pálffy Béla készített, a Pro patria pro libertate felirat látható. Rákerül még az oszlopra Erdély címere, illetve egy évszám: a székelyek első említésének dátuma – ezután kap egyházi áldást Ferencz Ervin atyától, aki maga is elítélt volt. A koszorúzásokat követően a Művelődési Házban megtartott emlékműsor keretében diákok szavalatait hallhatták a jelenlévők. /Barabás Blanka: Minden erdélyi áldozat kopjafája. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 6./
2007. március 22.
Az 1989-es rendszerváltás után a romániai polgári titkosszolgálat folyamatosan követte az erdélyi magyar közösség megnyilvánulásait. Jelentéseiben visszatérő motívum a helyi radikális csoportok külföldről történő támogatása és irányítása. Ezen a héten mutatják be a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) székelyföldi jelentését a bukaresti törvényhozásban, Nicolae Popa konzervatív párti (PC) honatya kezdeményezésére. Tavaly december második felében kezdte meg az autonómiaigénylést felmérni szándékozó belső népszavazását a Székely Nemzeti Tanács. Hasonló alkalmat adott a SRI elszámoltatására idén március elején az ezúttal az RMDSZ nevéhez kötődő Szövetség Székelyföldért Egyesület megalakulása Gheorghe Funar Nagy-Románia párti (PRM) főtitkárnak. Az SRI közvetlenül az 1990 márciusában bekövetkezett marosvásárhelyi véres események után alakult meg hivatalosan. Addig nyílt titok volt, hogy nem hivatalosan ugyan, de már három hónapja működik a belföldi polgári hírszerzés a bukaresti Turisztikai Minisztérium egyik irodájában. Erről írt Radu Portocala, Franciaországban élő román származású újságíró Egy palotaforradalom anatómiája című könyvében a kilencvenes évek elején. Nicolae Ceausescu államfő és kommunista pártfőtitkár menekülése után négy nappal a Belügyminisztérium keretében működő Állambiztonsági Főosztályt (DSS) megszüntették, majd állományát és infrastruktúráját rendelettel átvette a Honvédelmi Minisztérium. Hivatalosan az állam és kormány vezetőit 1989. december 26-tól 1990. március 20-ig a belföldi katonai hírszerzés tájékoztatta az országban zajló eseményekről. A rendszerváltás utáni években a polgári titkosszolgálat arról számolt be a törvényhozásban ismertetett jelentéseiben, hogy idegen országok ügyködnek Románia területén. „A külföldi kémszolgálatok akcióinak célja volt a nemzeti kisebbségek körébe történő beszivárgás mesterséges feszültségek keltése céljából a kisebbségek és a többségi lakosság között” – olvasható az 1990. novemberi SRI-jelentésben. Egy évvel később, amikor a Katona Ádám nevéhez kötődő Erdélyi Magyar Kezdeményezés (EMK) nevű RMDSZ-platform székely népgyűlést hívott össze az autonómia kikiáltására a Hargita megyei Agyagfalvára, a honvédelmi tárca hadgyakorlatot tartott az októberre meghirdetett népgyűlés előtti hónapokban Székelyföld több településén. Stefan Gusa tábornok katonai vezérkari főnök 1991. július 18-án azt nyilatkozta a berepülések kapcsán a közszolgálati televízió Pro Patria című katonai műsorában, hogy a könnyen elzárható hágókat és szorosokat ismertették a parancsnokokkal. Egy nappal később a genfi nemzeti kisebbségi konferencia a záródokumentumában kiállt a nemzeti kisebbségek védelméért. Október 17-én a bukaresti parlament elfogadta a SRI működését szabályozó törvénytervezetet. 1993-as jelentésében a SRI az EMK-ról azt állította, hogy 1992-ben külföldről kapott anyagi támogatást és egyben „külföldi intézmények tisztségviselői koordinálják a romániai szélsőséges irányzatokat”. Iliescu elnök elsősorban az általa horthysta-nosztalgikus és újfasiszta köröknek nevezett nyugati magyar emigrációt bírálta a velük rokonszenvező erdélyi körök támogatásával. „Az egyik Romániában akkreditált külföldi képviselő az általa megfelelőnek talált személlyel igyekezett helyettesíteni a kisebbségi közösség vezetőjét” – olvasható továbbá a jelentésben. Nem változott a helyzet a kilencvenes évek derekán sem. Továbbra is külföldi ügynököket azonosított a SRI a „magyar autonomista-szeparatista és revizionista akciók” támogatásában. 1995 februárjában és márciusában ismét harci helikopterek és harci repülőgépek jelentek meg több székelyföldi település légterében. Az SRI részére készült katonai felderítési jelentés szerint „a magyar többségű településeken feszült hangulatot keltenek az RMDSZ-vezetők provokatív és agresszív nyilatkozataikkal”. Ion Iliescu államfő 1995. március 4-én elfogadhatatlannak nevezte „egyes magyarországi politikai erőknek azt az igényét, hogy ők irányítsák a más államok területén működő magyar kisebbségek politikai tevékenységét”. Kedvező konjunktúra esetén nyíltan veszélybe kerülne Románia területi épsége, ha a magyar és ukrán nemzeti kisebbségek szervezeteitől származó egyes akciók ellenőrizhetetlenné válnának – fogalmazott Ovidiu Soare, a SRI alkotmányvédelmi osztályának vezetője. Két hónappal korábban Constantin Degeratu dandártábornok, a védelmi miniszter első helyettese azután látogatott Székelyudvarhelyre, hogy véget ért a Kárpát-medencei térség magyar polgármestereinek konferenciája, illetve az előtt a polgári fórum előtt, melyen Orbán Viktor, a Fidesz elnöke és Németh Zsolt alelnök jelenlétében mutatta be a Temesvár szelleme című kötetét Tőkés László nagyváradi református püspök. 1997. szeptemberében ismertette Sergiu Nicolaescu szociáldemokrata szenátor Erdély militarizálási tervét, mellyel megelőzhető lenne a koszovóihoz hasonló helyzet megismétlődése. 1998 nyarán a román védelmi minisztérium fővezérkarának pszichológiai műveleti osztálya gyakorlatot tartott Kovászna és Hargita megye határában, Havasi Gyopár 98 elnevezéssel. A SRI 1999. évi jelentése megemlíti, hogy szélsőséges szervezetek és külföldi titkosszolgálatok arra tesznek kísérleteket, hogy alapítványok és egyesületek álcája alatt szélsőséges csoportokat alakítsanak, de nem nevesíti ezeket. A 2000. és 2001. évi összefoglalókban csak általánosságokban fogalmazza meg helyzetképét a SRI, a 2002. évi jelentésében már olyan régiós autonomista vagy föderalista műveletekről számol be, melyek a romániai gyakorlattól eltérő földrajzi, történelmi és felekezeti hagyományú modelleket vesznek alapul. Az SRI szerint külföldi támogatást élvező belföldi körök a Románia külföldi arculatát hátrányosan érintő megnyilvánulásokat próbáltak kezdeményezni. Autonomista-szeparatista műveletek megerősödéséről adott hírt a SRI 2003. évi beszámolója: „A romániai magyar radikális körök a szervezési, gyakorlatibb akciókra tették a hangsúlyt az etnikai alapú területi autonómia megszerzési folyamatában”. Az SRI szerint törvénytervezetek előterjesztésével igyekeznek legitimálni szeparatista és alkotmánysértő autonóm kormányzati szerkezeteket. Az etnikai alapú autonomista-szeparatista terveket támogató radikális csoportok agresszivitásáról számolt be 2004. évi jelentésében a SRI: „Propagandatevékenységükkel párhuzamosan az ügyben érdekelt, külföldi támogatást élvező radikális magyar körök biztosították a Székelyföld régió széles körű autonómiáját célzó szervezési formulák kikristályosodását és konszolidációját, és folytatták törvényhozási kezdeményezéseiket a kitűzött célok jogi feltételeinek elérésére. ” A 2005-ös és 2006-os évi jelentések még nem hozzáférhetők. Szinte minden évi dokumentumban az áll, hogy a csoportok nem élveznek tömegtámogatást, „ennek ellenére az autonómiaelvek radikális színezetű, következetes hangoztatása kockázatot jelent a társadalmi stabilitás rovására. ”A Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ 1992-ben elfogadott törvénye szerint /7. cikkely/: „A SRI célja a Románia területén kezdeményezett, szervezett vagy létrejött, nemzetbiztonsági vonzatú adatgyűjtési struktúráknak, illetve az ezekhez történő csatlakozásnak, valamint a távközlések törvénytelen vételét lehetővé tevő eszközök gyártásának, birtoklásának vagy használatának felderítése és elhárítása. ” /Domokos Péter: A román hírszerzés jelenléte a Székelyföldön 1990 után. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), márc. 22./
2007. december 7.
Eckstein-Kovács Péter szenátor azt szorgalmazza, hogy december 8-án a megújuló Szövetségi Képviselők Tanácsának frakciói ne regionális, hanem ideológiai alapon alakuljanak meg. A Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) az RMDSZ legfőbb döntéshozó testülete a két kongresszus között. A testületben frakciók is alakultak, ezek azonban jobbára regionális alapon szerveződött csoportok. Ilyen például a székelyföldi vagy a partiumi frakció. A platformok ereje az idők folyamán fokozatosan csökkent az RMDSZ életében. Eckstein-Kovács Péter szenátor, a Szabadelvű Kör Platform vezetője szerint az új SZKT megalakulásakor ki kellene iktatni a regionális kezdeményezéseket és pártpolitikát kell folytatni a szervezeten belül. Jelenleg a következő platformok működnek többé-kevésbé az RMDSZ-ben: Demokratikus Új Baloldal, Erdélyi Magyar Kezdeményezés, Nemzetépítő Platform, Nemzeti Szabadelvű Kör, Nők a Nőkért Szövetség, Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, Romániai Magyar Kisgazdák és Vállalkozók Szövetsége, Romániai Magyar Vállalkozói Platform, Szabadelvű Kör és Szociáldemokrata Tömörülés. /Simon Judit: Új SZKT alakul új frakciókkal. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 7./
2007. december 11.
Az új elnök, Bíró Rozália megválasztása mellett struktúrájában alig alakult újjá a Szövetségi Képviselők Tanácsa. Az RMDSZ politikai döntéshozó testületében a csoportok csak a platformok egy részét képviselik. Eckstein-Kovács Péter, a Szabadelvű Kör platformvezetője ideológiai alapon szerveződő frakciókban tudja elgondolni az SZKT-t. A megújult Szövetségi Képviselők Tanácsa kilenc frakcióval működik: Keresztény-Demokrata frakció (elnök: Frunda György), Közép-Erdély Frakció (elnök: László Attila), Nemzeti Szabadelvű Kör platform (elnök: Dénes István), Novum Forum frakció (elnök: Kelemen Atilla), Partium frakció (elnök: Lakatos Péter), Szabadelvű Kör platform (elnök: Eckstein-Kovács Péter), Székelyföldi frakció (elnök: Tánczos Barna), Szórvány frakció (elnök: Winkler Gyula), Tulipán frakció (elnök: Borboly Csaba). Nincs frakciója a Demokratikus Új Baloldal, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés, a Nemzetépítő Platform, a Nemzeti Szabadelvű Kör, a Nők a Nőkért Szövetség, a Romániai Magyar Kisgazdák és Vállalkozók Szövetsége, a Szociáldemokrata Tömörülés, a Romániai Magyar Vállalkozói platformoknak, viszont Erdély valamennyi régiója frakcióval képviselteti magát. Ellenzéki csoportosulás sincs az SZKT-ban. Az ezt a szerepet betöltő, Katona Ádám vezette Erdélyi Magyar Kezdeményezés, valamint a Vekov Károly vezette Nemzetépítő Platform nem alakított frakciót. /Simon Judit: SZKT: platformok, frakciók – képviselet. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 11./
2008. február 11.
Sokszor felmerül a kérdés: vajon lehallgatnak? Ezekről a kérdésekről volt szó a Kelemen Hunor képviselővel, az RMDSZ ügyvezető elnökével készített interjúban. Kelemen Hunor elmondta, hogy a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ szervezeti felépítésének nyilvánosnak kellene lennie, de erről a SRI honlapja csak nagyon kevés információt közöl. Az SRI nem ismeri el, de mindenki tényként kezeli, hogy a sajtóban, az üzleti életben, az adminisztrációban vannak emberei. Fedett ügynökök és besúgók garmadája dolgozik neki. A belső kémelhárítást, a belső védettséget a SRI-nek kell biztosítania, illetve a katonaság esetében a katonai hírszerző és kémelhárító osztálynak, s a Belügyminisztériumnak is van erre szakosított egysége. A különböző szolgálatok között nincsen alá- és fölérendeltségi viszony. Volt versengés is közöttük, az SRI és a Belügyminisztérium egykori 0215-s egysége között volt versenyfutás. Ez utóbbi egységet azóta átalakították. Ugyancsak a Belügyminisztériumhoz tartozik, belső elhárító és felderítő egységként. A nevét megváltoztatták, de most is ugyanazzal foglalkozik. Ez az egység egyéb munkát is végez. A magyar konzulátus előtt a gyertyagyújtáskor szinte többen voltak az SRI emberei, mint az emlékezők, fotóztak és filmeztek. Az újságíró látott ilyen személyeket a Székely Nemzeti Tanács alakuló ülésén Csíkszeredában, de látott a kormányon lévő RMDSZ rendezvényein is, pl. műemlékvédelmi tanácskozásán. Kelemen Hunor szerint tudni kell, hogy ebben az országban – most csak a magyarokról beszél –, aki politikai szerepet vállal, „azokat követi, egytől egyig megfigyeli a titkosszolgálat”. „A kérdés az, hogy ezzel mit kezdenek?” Mindenről tudni akarnak, mindentől tartanak. Ugyanolyan gyanakvóak, ugyanolyan bizalmatlanok a romániai magyarokkal szemben, mint ‘89 előtt, csak nem tudják az embereket a politikai tevékenységért börtönbe zárni. Az SRI vagy a Belügyminisztérium elhárító egysége a bankszámlákat, a bankkártyák forgalmát is ellenőrizheti. Ugyanígy ellenőrzés alatt tarthatják az elektronikus levelezést, azt is, hogy ki milyen honlapokat látogat. Ma is ellenőrizhetetlen, hogy mekkora hálózattal dolgoznak a titkosszolgálatok. 1990 és 1999 között Vasile Fulger ezredes volt a SRI Hargita megyei parancsnoka. A volt katonatisztet személyes kérésére váltották le, és Szilágy megyébe helyezték át hasonló beosztásba. 2001-ben botrányos körülmények között menesztették, utolsóként az országban a katonaság berkeiből a hírszerzésbe átkerült parancsnokok közül. Hargita megyébe Fulger ezredes helyére Maricel Gavrila ezredest nevezték ki, aki Bákó megyéből érkezett, majd 2001-ben Brassóba helyezték át. 2001-ben Neculae Moldovan ezredes vette át a Hargita megyei SRI irányítását 2006 májusáig, amikor dandárparancsnokként nyugalomba vonult. Jelenleg Gheorghe Trifan ezredes a SRI Hargita megyei parancsnoka. A hírszerző szolgálatok munkatársai mindenütt ott vannak, de jelenlétük csak ritkán válik feltűnővé. Az egyik ilyen eset 1999-ben történt Székelyudvarhelyen, amikor a Magyarok Világszövetségének elnöke, Csoóri Sándor, és a magyar igazságügyi miniszter, Dávid Ibolya látogatásakor egy hűtőautónak álcázott Daciában „lepleztek le” a polgárok egy audio-video technikával felszerelt megfigyelő csapatot, amelyről az akkori Hargita megyei SRI-parancsnok, Vasile Fulger is elismerte, hogy hozzá tartozik. Magyarázata szerint a kiküldöttek nem a magyarországi politikusok miatt végeztek megfigyelést, hanem a „civil napok” elnevezésű rendezvényen vettek részt. A másik esetben, 2000 szeptemberében az Erdélyi Magyar Kezdeményezés országos gyűlését tartotta az udvarhelyszéki Zeteváralja római katolikus plébániájának vendégházában. A Román Hírszerző Szolgálat különítménye a kezdés előtt kiruccant a helyszínre, és ellenőrzést tartott. Katona Ádám, az EMK vezetője értesítette a közvéleményt erről. Az EMK tagjai tiltakoztak a SRI Hargita megyei parancsnokánál is, aki azzal utasította el őket, hogy a tisztek úgymond gyónni mentek el Zeteváraljára. Cornel Ivanciuc, az Academia Catavencu lap munkatársa szerint 1995-ben kilenc titkosszolgálat létezett Romániában: a Román Hírszerző Szolgálat (SRI), az elnökség mellett működő testőrszolgálat (SPP), a hadseregen belüli szolgálatok: Katonai Információk Igazgatósága, Katonai Kémelhárító Igazgatóság, Külföldi Hírszerző Szolgálat, a belügyminisztériumi két szolgálat a Belügyminisztérium Hírszerző Igazgatósága (U. M. 0215) és a Rendőr-főfelügyelőségi Különleges Vizsgálati Osztály, az igazságügy-minisztériumi szolgálat, a Fegyházak Hírszerző Igazgatósága (U. M. 0400), valamint az összes szolgálatot adatokkal ellátó Különleges Távközlési Szolgálat. Ebben a kilenc szolgálatban 1995-ben több mint 30 ezer operatív tiszt dolgozott. Azóta valószínűleg nem csökkent a számuk. /Daczó Katalin: Megfigyelten, lehallgatva, ellenőrizve – de szabadon. Beszélgetés Kelemen Hunor képviselővel. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 11./
2008. február 14.
Az RMDSZ kézdivásárhelyi szervezetének bővített választmányi ülésén Dénes István, az RMDSZ Nemzeti Szabadelvű Kör platformja elnökének kérésére arról is döntöttek, hogy a városi szervezet soraiba fogadja a platform tagjait, akik saját jelöltekkel óhajtanak indulni az RMDSZ által március 16-án szervezendő előválasztásokon. Valamikor a céhes városban az RMDSZ legerősebb platformja a Fidesz mintájára alakult Reform Tömörülés volt, de egyik alelnökének árulása nyomán teret veszített, s akárcsak a Katona Ádám és Bakk Dávid László nevével fémjelzett Erdélyi Magyar Kezdeményezés platform, kisszámú tagsággal rendelkezik. /Iochom István: Újabb RMDSZ-platform Kézdivásárhelyen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 14./
2008. október 29.
A romániai magyarok, mint „őshonos etnikum, a nemzetközi jog szerint, melyre az RMDSZ programja is hivatkozik, nem mint kisebbség, hanem mint nemzeti közösség kívánjuk etnikai jogainkat élvezni közös hazánkban, Romániában, és ezek élén szerepel a székelyföldi magyar autonómia is” – áll abban az üzenetben, amelyet Traian Basescu államfőhöz intézett Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés RMDSZ-platform elnöke. Felelevenítette a magyar és a román elnök csíkszeredai látogatását megemlítve: „míg Sólyom László konkrét etnikai jogokról, a romániai tömbmagyarságnak, a Székelyföldön élő magyarságnak etnikai területi autonómiájáról beszélt, amely egyébként konkrét követelésként 1995 óta szerepel az RMDSZ programjában... és amelyre 18 államban van példa az Európai Unióban, addig Ön, Basescu elnök úr egy másik jogra, a közigazgatási autonómia jogára terelte a szót, amely természeténél fogva nem etnikai jellegű, és amelynek bevezetése egyébként 2012-ig kötelező feladat az EU-tag Románia számára, ahogyan Ön emlegetni szokta: Caracaltól Aradig és Székelyudvarhelyig. (...) Ez a kétfele beszélés nem valamilyen steril nemzetközi jogi vita, hanem a romániai magyarság magyarnak maradásának kulcskérdése, annak a nemzetközi önrendelkezésnek a kérdése, amelyet immár 80 esztendeje annyiszor emlegettek a bukaresti politikusok, kormányok nemzeti közösségünk tekintetében, de amelynek megvalósítását, mindeddig megakadályozták”, fogalmazott a közlemény. /Elnöki mellébeszélés? = Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./
2009. április 27.
Április 25-én Kolozsváron tartották az RMDSZ IX. kongresszusát. Markó Béla szövetségi elnök lezárta az elmúlt két évtizedet, s kijelölte azokat a célokat, amelyeket követve, az RMDSZ az egyéni jogok után a kollektív jogokat kívánja kiharcolni. Traian Basescu államfő a kisebbségi törvény mielőbbi parlamenti elfogadását szorgalmazta, illetve arra biztatta a kormányt: gondolja át a dekoncentrált intézmények vezetőinek menesztéséről szóló kormányrendeletet, míg Emil Boc korrekt partneri viszonyt ajánlott fel az RMDSZ-nek. A kongresszuson úgy módosították az RMDSZ alapszabályát, hogy lehetőséget biztosítottak az EMNT belépésére a Kulturális Autonómia Tanácsba. Traian Basescu elnök kijelentette: az RMDSZ jelentős mértékben hozzájárult Románia demokratizálódásához. Az államfő támogatója a decentralizálásnak, a helyi autonómia növelésének. Beszédében Kovászna és Hargita megyével külön foglalkozott. A két megyében nem adottak a fejlődési lehetőségek a falusi magyar családok gyermekei számára. Az oktatási tárcának külön kell figyelnie arra, hogy a székelyföldi magyar gyermekek jól megtanulhassák a román nyelvet. Néhány évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, hogy Kolozsváron, RMDSZ-kongresszuson egy teremben foglaljon helyet az állam elnöke, miniszterelnöke, a város volt, jelenlegi polgármestere. Ez a román demokrácia sikere – hangoztatta Emil Boc miniszterelnök. Lendvai Ildikó az MSZP újonnan választott elnökeként köszöntötte a kongresszuson jelenlévőket. Crin Antonescu, a nemzeti liberálisok új pártelnöke bevallotta, hogy elemében érzi magát az RMDSZ kongresszusán annak ellenére, hogy egy jottányit sem ért magyarul. Időnként ő is kisebbségben érzi magát, amikor tisztességes, becsületes igyekszik lenni. Bajnai Gordon miniszterelnök üzenetét Gémesi Ferenc szakállamtitkár tolmácsolta. A kormányfő szerint a szövetség fontos szerepet játszott Románia európai integrációjában. Viorel Hrebenciuc, a Szociáldemokrata Párt alelnöke emlékeztetett: olyan személyek ülnek a teremben, akik ma is sebeket hordoznak, mert az 1990 évek elején merték megtenni azokat a lépéseket, amelyeket mások csak jóval később léptek meg. Hrebenciuc elmesélte az 1993-as neptuni találkozót megelőző svájci román–romániai magyar tárgyalásokat. Rámutatott: a svájci tárgyalások után következett a „Neptun-gate”, amelynek résztvevőit Tőkés László tiszteletbeli elnök majdnem kizárta az RMDSZ-ből. Üdvözlendő, hogy megvalósult az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) közötti összefogás – mondta Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke, hozzátéve, folytatni kell a párbeszédet a teljes magyar összefogás érdekében. Németh Zsolt szerint tarthatatlan az a helyzet, hogy a román politikusok az erdélyi magyar autonómia-törekvéseket egyszerűen „alkotmányellenesnek” titulálják. Az európai kisebbségek közül lassan az erdélyi magyarság lesz az utolsó, amely nem rendelkezik autonómiával. „Egyáltalán nem tartom ördögtől valónak a kettős állampolgárság intézményének a fölvetését sem” – mondta a politikus. „Kárpátalján mindig úgy tekintettünk az RMDSZ-re, mint példamutató testvérre” – mondta köszöntő beszédében Gajdos István, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnöke. „Az RMDSZ-nek sikerült összefogni, így még hatékonyabban tudja képviselni közössége érdekeit. Ez az összefogás a kárpátaljai magyarság számára egyelőre csupán álom”. Kovács Kálmán, az SZDSZ határon túli ügyekért felelős megbízottja szerint az összefogás eredményeként létrejövő közös lista az RMDSZ integráló képességét bizonyítja. Dévavári Zoltán, a Vajdasági Magyar Szövetség alelnöke a két térség azonos problémáiról beszélt. A megoldásra váró problémák érintik az oktatást, Tőkés László, az EMNT elnöke nem volt jelen a kongresszuson, üzenetét Toró T. Tibor, az EMNT alelnöke olvasta fel. Tőkés László emlékeztetett: tíz év telt el azóta, hogy az RMDSZ legmagasabb testülete előtt legutóbb szólhatott, akkor még tiszteletbeli elnökként. 2003-ban az RMDSZ úgy gondolta, hogy nincs szükség a hivatalostól eltérő politikai értékrendre. Azonban világossá vált, hogy a közösség stratégiai célját, az autonómiát csakis összefogással lehet elérni. A Magyar Összefogás tehát történelmi szükségszerűség. Markó Béla az elmúlt tizenkilenc esztendő sikerei között említette az új oktatási törvényt, az új közigazgatási törvényt, az alkotmánymódosítást, a Szabadság-szobor felállítását, az erdők, földek, épületek visszaszolgáltatását, az új iskolák és a magyar nyelvű egyetemi oktatás megteremtését. – Végül sikerült a magyar összefogást megteremteni. A PD-L–PSD koalíció ellenzékbe szorította az RMDSZ-t. A politikai változások egyértelműen az etnikai tisztogatást is szolgálják, mutatott rá Márton Árpád. Borboly Csaba, az Országos Önkormányzati Tanács (OÖT) elnöke javasolta, hogy vessék el mindazon alapszabályi rendelkezéseket, amelyek a korábbi választásokon más pártok színeiben induló személyek RMDSZ-listán való indulásának gátját képezik. Máté András képviselő elmondta, az állam legfőbb vezetői részéről a kongresszus alkalmával szép szavak hangzanak el, közben sorra bocsátják el a dekoncentrált intézményekben vezetői tisztségeket betöltő magyarokat. Máté emlékeztetett arra, hogy a kisebbségi törvényt azért nem sikerült elfogadni, mivel éppen a jelenleg kormányzó kollégák nem támogatták azt. Borbély László figyelmeztetett: Marosvásárhelyen csendes asszimiláció folyik. Eckstein Kovács Péter kisebbségügyi elnöki tanácsos elmondta: a Szabadelvű Kör támogatta az összefogást, az egységes EP-listát, annak ellenére, hogy a szabadelvűeknek az egyén boldogulása a fő. A kongresszus elfogadta A Mi Uniónk, a Mi Európánk című dokumentumot, amely az uniós tagságunkból fakadó prioritásokat rögzíti a következő időszakra. „Elérkezett az ideje annak, hogy a Romániában élő másfél milliós magyar közösséget államalkotó tényezőként, a magyar nyelvet pedig helyi és regionális szinten hivatalos nyelvként ismertessük el” – olvasható a dokumentumban. /Kollektív jogok kiharcolását tűzte ki célul az RMDSZ. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 27./ A kongresszuson a román és magyar himnusz után az Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester és Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök körül tömörülő kongresszusi küldöttek belezendítettek a székely himnusz kezdő taktusaiba is, amit az egész terem átvett. A már helyet foglalt román és magyar meghívottak – köztük Traian Basescu államfő, Emil Boc kormányfő, Crin Antonescu liberális pártelnök és Viorel Hrebenciuc szociáldemokrata képviselő – így ismét felálltak. /Moldován Árpád Zsolt, Salamon Márton László: VIP-parádé a diákházban. A román meghívottak a céltudatosságot, a magyarok az összefogást méltatták. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 27./ A fiatalok kongresszusaként említette a kolozsvári tanácskozást Korodi Attila, a Magyar Ifjúsági Értekezlet (Miért) társelnöke. A kongresszusi küldötteknek ugyanis mintegy harminc százaléka volt miértes vagy Miért-közeli. Markó Béla megemlítette, folytatni kell a fiatalítást, de azoknak a kezét nem szabad elengedni, akik eddig hasznosan dolgoztak. Az elnök értékelése szerint két nagy veszély leselkedik a közösségre. Az egyik az, hogy tagjai nem próbálnak élni az eddig kiharcolt jogokkal; nem vállalják, hogy magyarul folyamodjanak az önkormányzathoz, hogy magyarul pereskedjenek. A másik veszély: a szövetség politikusai megtanultak dolgozni, kormányozni, közigazgatni, de elfelejtettek álmodni. Szabó Ödön azt javasolta, az intézményvezetők leváltása ügyében nyújtson be bizalmatlansági indítványt az RMDSZ, és aláírásgyűjtéssel is nyomatékosítsa követelését. Korodi Attila a kis- és középvállalatokra kivetett általányadó ügyében javasolta bizalmatlansági indítvány benyújtását. Korodi majd Széll Lőrinc is felvetette, hogy az RMDSZ-nek meg kellene alakítani a Kós Károly Akadémiát, amelyen a felhalmozott közigazgatási tudást, tapasztalatot lehetne átadni a fiataloknak. Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés nevében felszólaló Bakk László azt javasolta, fogadjon el határozatot a kongresszus a Bolíviában bajba jutott székely szabadságharcosok, Magyarosi Árpád és Tóásó Előd ügyében. A javaslat ellen Eckstein-Kovács Péter érvelt. Szerinte a román diplomáciának kötelessége segíteni Tóásó Előd jogvédelmét és Magyarosi Árpád hazahozását, de a kalandorságot, a fegyveres erőszakot nem szabad bevonni az erdélyi magyarság jogkövetelő eszközei közé. Béres István és Ludescher István, Aradról pedig Bognár Levente a szórvány egyre kilátástalanabb helyzetéről beszélt. Asztalos Ferenc azt javasolta, dolgozza ki az RMDSZ a teljes oktatási reform csomagját. /Hadüzenet a petyhüdtségnek. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 27./
